Az őszi alkony sárkányai

A dühtől és fájdalomtól elborult elméjű, hatalmas hím sárkány úgy érezte már, hogy sikerült végeznie támadójával, s így váratlanul érte a roham. Ekkor újabb gyilkos tűzcsóvát préselt ki a torkán, de hiába, helyzete végzetes volt: Virágeső beszorította a hegység sziklás oldalához. Nem volt hová menekülnie, nem volt helye a megforduláshoz... Virágeső, valaha hatalmas erejű testének minden lendületével nekirontott, úgy csapott le rá, akár egy isteni kéz mozgatta dárda. A két sárkány nekiütközött a hegyoldalnak. A csúcs megremegett és kettérepedt, s a magas hegy meredek oldalát elborították a lángok.

Évekkel később, amikor Virágeső pusztulása már legendává vált, némelyek azt állították, hogy néha hallják egy sárkánynak az őszi szél szárnyán tovaszálló, elhaló kiáltását:

“Gyermekeim...!”

Az esküvő

Az utolsó őszi nap tiszta, ragyogó hajnalra virradt. A simogató déli széltől illatos volt a levegő. Azóta lengedezett ez a szellő, mióta a dühtől tajtékzó sárkánysereg elől menekülők elhagyták Pax-Tharkas várát, csupán azt hozva magukkal, amit sietve összekapkodhattak az erődben.

Hosszú napokba telt, mire a sárkányfattyak csapatai bevették Pax-Tharkas falait; a kapukat gránittömbök torlaszolták el, a tornyokat mocsári törpék hada védte. Sestun vezetésével a törpék fölsorakoztak a várfalon, szikladarabokkal, döglött patkányokkal és olykor egymással hajigálva az ostromlókat. Ez alatt a menekülők időt nyertek a hegyekbe való visszavonuláshoz, ahol... bár néha a sárkányfattyak kisebb egységei zaklatták is őket... komolyabb veszély mégsem leselkedett rájuk.

Kova önként vállalta, hogy egy férfiakból álló kis csapat élén behatol a hegyek közé és keres valami helyet, ahol mindnyájan meghúzhatják magukat télire. Jól ismerte ezt a hegyvidéket, mivel a dombi törpék hazája innen nem messze délre húzódott. Csapatával hamar fölfedezett egy magas, sziklás csúcsok közé ékelődő völgykatlant, amelynek szűk hágóit télen teljesen betemette a hó. Ezeket a szorosokat könnyűszerrel megvédhettek a támadó csapatok ellen, és barlangok is voltak a völgyben, ahová visszahúzódhattak a tűzokádó sárkányok haragja elől. A menekülők egy veszélyes ösvényen haladva nyomultak be a hegyek közé és hamarosan elérték a völgykatlant. Egy lezúduló lavina röviddel később elrekesztette mögöttük a szorost és üldözőik elől eltakarta a nyomaikat. Hónapokba is beletelik, mire a sárkányfattyak esetleg rájuk találnak.

A völgy mélyen meglapult a csúcsok között, megvédte őket a vad szelektől és a tél havától. A környező erdőkben csak úgy hemzsegtek a vadak, a hegyoldalakon gyors patakok csörgedeztek. Az emberek elsiratták halottaikat, örvendeztek visszanyert szabadságuknak és még egy lakodalomra is sort kerítettek.

Az ősz utolsó napján, amikor a lemenő nap a haldokló sárkányok bíborával borította be a havas csúcsokat, Zúgószél és Aranyhold egybekelt.

Amikor odaálltak Elistan elé a kéréssel, hogy legyen ünnepélyes eskütételük ceremóniamestere, a férfi mélységes megtiszteltetésnek tekintette a feladatot, megkérte őket, hogy meséljék el neki népük ilyen esetekre szóló szokásait. Mindketten egyszerre válaszolták neki, hogy törzsük kihalt, Que-shu lakói mind odavesztek és velük haltak a szokásaik is.

— Ez csak a mi ünnepségünk lesz — mondta Zúgószél. — Valami újnak a kezdete, s nem az elmúlt idők folytatása.

— Bár szívünkben tovább őrizzük és tiszteljük népünk emlékét — tette hozzá Aranyhold csöndesen —, magunknak előre kell néznünk és nem hátra! A múltat ugyan tiszteljük és megőrizzük belőle a jót, és mindazt a rosszat is, amely ilyenné tett bennünket, de az a múlt többé nem uralkodhat fölöttünk.

Elistan ekkor Mishakal Korongjainak tanulmányozásába merült, hogy azokból tudja meg, mi a teendő esküvők alkalmával. Azt kérte ezek után Aranyholdtól és Zúgószéltől, hogy foglalják írásba esküjük szavait... mivel ezt az esküt az istenek színe előtt mondják ki, s az még haláluk után sem veszítheti el érvényét.

Que-shu törvényei közül csak egyet tartott meg az ifjú pár: azt, amely szerint a nászajándékot sem a menyasszony, sem a vőlegény nem vásárolhatja meg pénzért. Azt mindkét szerelmesnek a saját kezével kell elkészítenie, s ezeket az ajándékokat az eskü szavainak elhangzása közben kell átadniuk egymásnak.

Amikor a nap sugarai beragyogták az égboltot, Elistan elfoglalta helyét egy lankás domb tetején. A nép néma csöndben gyülekezett a dombocska lábánál. Kelet felől Tika és Laurana közeledett, fáklyával a kezében. Mögöttük haladt Aranyhold, a Főnök Lánya. Ezüsttel csíkozott, aranyszín haja a vállára omlott, benne őszi levelekből font koszorú. Ugyanazt a prémmel szegett szarvasbőr tunikát viselte, amelyet eddigi kalandjaik során. Nyakában megcsillant Mishakal ékszere. Nászajándékát pókháló finomságú kelmébe takarva tartotta a kezében, mivel azt elsőként csak szerelmesének szeme pillanthatta meg.