Az őszi alkony sárkányai

De a rémálmok azért csak rájuk törtek.

13 Hideg hajnal. Liánhidak. Sötét víz

Tanis karmos mancsok szorítását érezte a nyakán. Kétségbeesetten küzdött ellenük, míg végül arra ébredt, hogy Zúgószél hajol fölé a sötétben és rázza kegyetlenül.

— Mi az...? — ült föl hirtelen.

— Rosszat álmodtál — mondta a síkföldi sötéten. — Föl kellett ébresszelek. Az ordításaid egy egész sereget hozhattak volna a nyakunkba.

— Igen. Köszönöm — motyogta Tanis. — Sajnálom. — Fölült, hogy megpróbálja elűzni rémálmát. — Mennyi az idő?

— Még jó pár óra hajnalig. — Zúgószél hangja szomorúan csengett. Visszaballagott és leült korábbi helyére, hátát egy göcsörtös fatörzsnek vetette. Aranyhold ott aludt mellette a földön fekve. Mormolt valamit, majd megrázta a fejét, fojtott, halk, fájdalmas nyögéseket hallatva, mint egy sebzett vad. Zúgószél megsimogatta ezüst-arany haját, mire megnyugodott.

— Hamarabb föl kellett volna ébresztened — mondta Tanis. Fölállt, nyakát és vállát masszírozta. — Most rajtam a sor.

— Gondolod, hogy én tudnék aludni? — kérdezte Zúgószél keserűen.

— Aludnod kell! — jelentette ki Tanis. — Csak hátráltatsz majd bennünket, ha nem pihensz!

— Az én törzsem fiai több napig úton lehetnek, alvás nélkül — bizonygatta Zúgószél. Szeme tompán, homályosan meredt a semmibe.

Tanis vitába szállt vele, de hamar elhallgatott, s mélyen felsóhajtott. Tisztában volt vele, hogy igazán sohasem érezheti át a síkföldit marcangoló mélységes fájdalmat. Ha valakinek a barátait, a családját... az egész életét... örökre elpusztítják, az olyan kétségbeejtő érzés lehet, amely előtt tehetetlenül áll a képzelet. Tanis otthagyta hát őt és odasétált, ahol Kova üldögélt egy fadarabot farigcsálva.

— Te is igazán alhatnál egy kicsit — szólította meg a törpét. — Majd én őrködöm egy darabig.

Kova bólintott. — Hallottam, hogy üvöltöttél az előbb. — Tokjába dugta tőrét és a fadarabot betette egyik szütyőjébe. — Que-shuért csatáztál?

Tanis arca eltorzult az emléktől. Az éjszaka hűvösétől reszketve maga köré csavarta köpönyegét és fejére húzta csuklyáját. — Van némi halvány fogalmad arról, hol lehetünk? — kérdezte Kovát.

— A síkföldi szerint egy Keleti Zsályaút nevű ösvény közelében — válaszolta a törpe. Kinyújtózott a hideg földön, eligazgatta vállán a pokrócát. — Ez valami régi országút. Már az Összeomlás előtt is megvolt.

— Persze nem hiszek a szerencsében, hogy ez az ösvény egyenesen Xak Tsaroth romjaihoz vezet bennünket.

— Szerintem Zúgószél sem hiszi — motyogta a törpe álmosan. — Azt mondja, csak egy kis szakaszát ismeri. De a hegyeken átvezet. — Ezzel hatalmasat ásított és az oldalára fordult, fejét a köpenyéből gyúrt párnára helyezve. Tanis keserűen fölsóhajtott. Az éjszaka elég békésnek ígérkezett. Miután Que-shu romjait elhagyták, vad futásuk közben nem ütköztek sem sárkányfattyakba, sem goblinokba: Raistlin azt mondta, hogy a sárkányfattyak a pálcát keresve rontottak rá Que-shura és nem valami nagyobb hadjárat részeként. Az Erdőmester által jelzett határidő talán még tartható, gondolta Tanis... két napon belül Xak Tsaroth romjaihoz érhetnek. Viszont egy teljes nap már eltelt.

A félelf a hidegtől reszketve visszasétált Zúgószélhez. — Van valami elképzelésed róla, hogy merrefelé és milyen messzire kell mennünk? — guggolt le Tanis a síkföldi mellé.

— Igen — bólintott Zúgószél, erőteljesen dörzsölve égő szemét. — Északkelet felé kell mennünk, Újtenger irányába. Azt beszélik, a romváros arra van valahol. Én magam sohasem jártam ott... — Összeráncolta a homlokát és megismételte: — Soha nem jártam ott.

— Holnapra odaérhetünk? — faggatta Tanis.

— Újtenger, azt mondják, két nap járásra esik Que-shutól. Ha Xak Tsaroth egyáltalán létezik, oda kellene érnünk egy nap alatt, bár azt is hallottam, hogy innen az Új tengerig vezető út mocsaras és nehezen járható — sóhajtotta a barbár.

Szemét behunyta, kezével önkéntelenül megsimogatta Aranyhold haját. Tanis elhallgatott, remélve, hogy a síkföldi is elalszik végre. Csöndesen egy fához ballagott, leült mellé és belebámult az éjszakába. Megjegyezte magában, hogy reggel meg kell kérdeznie Tasstól, nincs-e térképe erről a vidékről.

A surranónak ugyan akadt térképe, de nem sok hasznát vehették, lévén még az Összeomlás előttről származott. Újtenger nem is volt rajta, hiszen azután keletkezett, hogy a föld széthasadt és az új repedésbe beomlott a Zavaros Óceán vize. Viszont a térkép azt mutatta, hogy Xak Tsaroth nincs messze a Keleti Zsályaútnak nevezett ösvénytől. Aznap délutánra oda kellene érniük, ha a terület, amelyen át kell kelniük, nem járhatatlan teljesen.

A társaság komor hangulatban reggelizett. Mindenki étvágytalanul erőltette magába az ételt. Raistlin is elkészítette a kis tűzön, füvekből főzött, bűzös kotyvalékát, miközben különösen csillogó szemét le nem vette Aranyhold pálcájáról.

— Milyen értékes lett most — jegyezte meg szelíden —, hogy ártatlanok vére tapad hozzá.